2010.

Álmomban felhő voltam….

Könnyű és FEHÉR… És a nyári hőségben némelyek örültek a könnyeimnek…. És én sírtam, hogy másnak enyhülésére legyek. Felhőkênt szétoszlottam, de nem bánom, nem bánom!!!

Álmomban sivatagi homok voltam…

Apró, selymes, finom por. Kifolytam a tenyeredből, mint a víz és beleolvadtam a homoktengerbe…., de nem bánom, nem bánom!!!

Álmomban szárnyaim voltak és repültem az égen fent…. Éreztem a szabadság erejét és a magasság szédítő félelmét.

Álmomban fa voltam… Zöldellő, erős és gyümölcsöt termő… Ágaimmal kapaszkodtam felfelé, közben a gyökereim egyre mélyültek a földbe.

Álmomban kéz voltam, ami nyúlt feléd segítőn, amibe kapaszkodhattál. És ha te elengedted is, én tartottalak, hogy bajod ne essék…

Álmomban kő voltam…. Törhetetlen, kemény. Nem fogott se tűz, se víz és soha nem koptam el.

Álmomban szem voltam, amivel Te láttál engem úgy, és olyannak, ahogyan én nem látom…

Álmomban…

álmomban…

álmomban…

a

Hózzászólás írása