Éjjel 0,47 perc.

Fáradt vagyok.

Az ágyam előtt a tv ma ismét némán áll.

Nem is tudom miért fizetem elő…Az ágy melletti éjjeli lámpa fényét látom benne, ahogy megvilágítja a fal egy részét. Percekig tudom nézni, mintha egy adás kimerevített filmkockája lenne.

Eleredt az eső.

Kinyitom az ablakot, mindkét szárnyát szélesre tárom és visszamászom az ágyba.

Nem fekszem le, csak a takarót magamra húzva a falnak támaszkodva ülök.

Friss levegő kúszik be a szobába. Egyenletesen, csendesen esik.

Ez számomra az egyik legszebb zene. Szeretem az eső hangját.

És ahogy a távolban egy-egy autó elhalad a vizes úton, a gumik zaját.

Gondolom a garázsok hullámpala-tetejéről – csurog a víz. Ez egy külön ritmust ad az egésznek. Mélyebb és testesebb hang.

Istenem, de jó ez!!

Az egész napi őrült rohanás után olyan nagyon megnyugtató.

Felfeküdni az eső hangjára és hagyni, hogy lebegve ringassa a lelket.

Örülök, hogy nem aludtam még, mielőtt eleredt az eső.

Méltó befejezése ez a mai napnak.

Most jól vagyok.

Most elégedett vagyok.

Most boldog vagyok.

a

Hózzászólás írása