Ülök az ágyon. Kristóf fiam szobájában. Félig lecsúszva, hanyagul, a lapockámmal támasztom a hűvös falat. Jól esik. Ugyanakkor ettől a nem éppen ideális póztól kicsit fáj a derekam. De most nem számít. Jó így. Pici szobában az ágytól csak egy íróasztalnyi távolságra lévő ablakon bámulok kifelé. A szemközti ház harmadik, részletében második emeleti ablakát látom, apró lodzsával. Vajon az mire jó? Egy 1×1 m-es a levegőben lebegő ránézésre nem túl stabil betonlap, körülötte fekete acélkorlát, elején rozsdás bádoglemez. Talán arra elég, ha az embernek nincs kedve leslattyogni az emeletről friss levegőt szívni, ellenkező esetben rágyújtani egy cigarettára, úgy hogy közben ne hagyja el az otthonát? Vagy kitenni a cserepes virágokat napozni, esetleg felfrissíteni ha éppen esik az eső? Vagy kirakni a kanárit, hullámos papagájt kalitkástul, hogy idegelje a többi lakót is, ne csak az otthoniakat a véget nem érő, fülsértő csipogásával, vijjogásával. Nem azért, nekem is volt. Szerettem. Megette a kutya. Szerintem idegesítette. Lehet előbb vagy utóbb én is megettem volna.

Visszafókuszálok a szomszéd ház látványától kicsit beljebb. Ablak. Láthatatlan ablaküveg (most épp tiszta) mintha ott sem lenne. Egy erős, kemény mesterséges anyag, ami elválaszt a külvilágtól. Kint tartja a hideget, bent a meleget. Egyszerű, hétköznapi dolog. Most jó, hogy csukva van. Most jó, hogy pillanatnyilag a külvilágot is kint tartja. Most így a jó. Függöny. Fehér, földig érő nagy mintás. Óriási levelek, körülötte kisebb levélkék, apró szabályos, egyszerű virágokkal. Nem túl sok, nem túl kevés. Épp elég, hogy még kellemes legyen ránézni. Már amennyit ilyen távolságból látok. A szemüveg a homlokomon, mint mindig, ha közelre kell élesen látnom. Távollátó vagyok, de olvasni, vagy a közeli dolgokat szemüveg nélkül látom jól. Bár most az ablakon bámulok kifelé, mégis hagyom a helyén. Azt hiszem nem is akarok most élesen látni. Gyakran van szükségem mindkét távolságra látnom a nap folyamán, ilyenkor egy laza mozdulattal feltolom a homlokomra. Hosszú, hosszú évek óta. Emiatt a szemüveg két orrtappancsa( papucsa) nyomot hagyott 2 párhuzamos, függőleges csík formájában. A bal oldali mélyebb, szerintem ez már sosem múlik el. Elég mély hogy egy könnyed mozdulatra automatikusan a két műanyag lemezke a megszokott útvonalat követve, mint vonatkerék a sínt, akadály és kitérő nélkül a helyére csusszanjon. Ez immáron az én különös ismertetőjegyem. Ha netán egyszer elvesznék és keresne valaki, ez alapján könnyűszerrel felismerhetővé válnék a rengeteg átlagos ember között a tömegben. Állítólag az emberi bőrön, különös tekintettel a tenyéren es az arcon lévő ráncokból, az ebbéli tudományokat művelő hozzáértők tökéletesen megállapíthatják konkrét életutak múltját, jelenét és jövőjét. Hát kíváncsi lennék mennyire zavarnám be ezt a fajta tudományt, vajon mit állapítanának meg a jellememről és a személyiségemről ?…hogy 45 évesen a sok apró és kevésbé apró ráncom közül feltűnően mély szabályos, az átlagemberektől igen eltérő szokatlan barázdák a homlokomon valamiféle iszonyatosan rögös életútról árulkodnak, vagy talán világmegváltó magasztos dolgokra vagyok-e a kiválasztott? Semmi ilyesmi. Egyszerűen szemüveges vagyok. A munkám és a tökéletesen hétköznapi teendőim miatt gyakran közelre és távolra is élesen kell látnom. Ennyi. És mert féltem az okulárém, itt érzem a leginkább biztonságban és a legközelebb magamhoz. Nem kell keresnem hová tettem már megint, nem akad bele semmibe, nem tudok ráülni még véletlenül sem.
Felhúzom a lábaim az ágyra, ettől kicsit még lejjebb csúszok, de még nem annyira, hogy hasizomból kéne tartsam magam. Ha elérem azt a pontot, majd helyzetet változtatok. Így kicsit jobban fáj a derekam es a hátam egy pontján húzódik egy izom, mégsem mozdulok. Jó ez a pillanat a fájdalom ellenére. Jó így elmélázva szemtornászni. Apró, jelentéktelen dolgokon elgondolkodni, fókuszálni különböző távolságokra . Függöny, ablaküveg, szomszéd ház. Múlt, jelen, jövő..múlt, jelen, jelen, jövő.Függöny, ablaküveg, szomszéd ház…ablaküveg, szomszéd ház.. Ablaküveg, , szomszéd ház. Ablaküveg, szomszéd ház…
B…us, csörög a telefon…?

Nnna, erről ennyit.

Yarina, 2016.február

FB_IMG_1456252224312

a

Hózzászólás írása