Valamelyik nap ügyintézés miatt a hivatali épület csarnokában várakoztunk. Bejött egy család, apuka, anyuka, 5év körüli kislány. Helyet foglaltak előttünk. A kislány izgett, mozgott, láthatóan nem tetszett neki az ingerszegény környezet és az “egyhelybenülve”- várakozó projekt.
Néztem a helyes kis pofiját, a kócos haját, de leginkább a kigombolt télikabátja alól kilátszó színes, tüllfodros királylány ruháját.
De ez csak nekem fura. . .
Itt egyáltalán nem. Nálunk egy évben egyszer, farsangkor, jóesetben más kivételes alkalmakkor viselnek jelmezt a gyerekek. Itt Írországban az év 365 napján az áruházakban megvásárolható mindenféle jelmez, nem csak szezonálisan. Sok kisgyermeket látok hétköznap az utcán, királylányokat, pókembereket, mindenféle szuperhőst szaladgálni, vagy csendesen a szülő kezét fogva sétálni. Itt bárki lehet alkalom híján is az ember, nem nézik rossz szemmel, nem furcsálják. . . .
Szóval elgondolkodtam egy pillanatra hogy vajon melyik is a jó. . .
Vágyakozva számolni a napokat, órákat hogy végre belebújhassunk a kiválasztott jelmezbe, hogy pár óra erejéig érezzük azt hogy most csodaszépek vagyunk, talán mindenkinél szebbek is, hogy most végre bátrak, legyőzhetetlenek vagyunk, mintha a ruhánkból valamiféle varázserőt meríthetnénk és úgy tehetnénk mintha. .
Azokká lenni végre, akik a hétköznapokban nem vagyunk. .
. . . És arra a napra maradandó csodás emlékként gondolni vissza.
Vagy egyszerüen minden nap megélni ezt a csodát és a boltba is csillogó minimenyasszonyként, szuperhősként tipegni anyuék mellett amíg ők vásárolnak. Ez itt természetes. Így nőnek fel.
De vajon nekik maradandó, fontos emlékeik lesznek ezzel kapcsolatban?
. . Melyik is a jobb?

. .Nem tudom. Mindenki döntse el maga.

a

Hózzászólás írása