Such Tamás cikkéhez…

2016.február

Amikor szürke, rohanós, gondterhelt hétköznapokon találkozván számtalan ismerős és ismeretlen arccal, egy rövid, sokszor csak illemből, vagy rutinból elhangzó szócska néha igenis komoly jelentőséggel bír. Ez a szó a SZIA. Jimmy „szia”-ja nem csak egy jelentéktelen rutinüdvözlés. Ebből a röpke szia-ból minden egyes alkalommal erőt merítek, ami akár egész napra kitart. Nem tudom mi a titka, de biztos vagyok benne, hogy aki ismeri Őt, sokszor ugyanígy érez. Van benne valami tiszteletre méltó, ami előtt az ember lélekben meghajtja a fejét. Amit ő csinál, amit Ő képvisel, számomra az egyik legalázatosabb, legmagasztosabb dolog. Másokért, mások jókedvéért, öröméért, szórakoztatásáért jelen lenni, órákra, percekre, tűnő pillanatokra elfeledtetni velük a mindennapi gondjaikat, nyomorukat, kiszakítani a monotóniából, elrepíteni egy másik, gondtalan, könnyed világba. Nem szuperhős, aki látványosan megmenti a világot a katasztrófáktól, nem önfeláldozó önkéntes aki afrikai gyermekeket ment meg az éhhaláltól. Hétköznapi, halandó ember, mégis missziós. Ő a mi gyermekeinket eteti apró, lélekfelszabadító falatokkal. Lehet másnak ez baromság és eltúlzott, de szerintem ez igenis nagy dolog. Nemrég részt vettem egy batyus bálon, ahol ő volt a „porondmester”, Jimmy „vitte”a műsort, az estét. Az ő jelenléte, személye pár percre ismét elgondolkodásra késztetett. Csak rövid, tűnő gondolatok, benyomások ezek. Ha mindenki csak egy-egy másodpercre az ember mögé gondolná a célt és az abban rejlő erőt, lehet, hogy jobb lenne picit a világ. Nem tudom. De az ilyen emberkéket meg kéne becsülnünk. Erkölcsileg, anyagilag egyaránt, mert amit ő ad az megfizethetetlen. Én sajnos nem tudom anyagilag támogatni, ha tehetném és csak ezen múlna az új „projekt”, az álmai, célja megvalósítása, már „készen” lenne. Nem szabad hagynunk, hogy egy ilyen értékes és fontos ember megfáradjon, csak mert mi közönség csak vesszük az adást, megköszönjük, mert azért jól neveltek vagyunk…es megyünk tovább a dolgunkra, mintha csak ez úgy járna nekünk. Nem jár! Áldásként kaptuk őt és épp ide, Békéscsabára, Ő a miénk, örüljünk, hogy mi kaptuk Őt és támogatnunk kell, ki, milyen eszközzel tudja. Aki megteheti anyagilag is, személy szerint úgy gondolom, hogy akinek fontosak a nem csak azonnali, kézzel fogható értékek, az egyik legfontosabb befektetés, a jövő generációjának adható kincs. Megtérülnek. Bennük. És a leendő gyermekeikben.

Nem ismerem jól Őt.

Nem tudom valójában ki Ő.
De ezt gondolom.

Ezt érzem.
És pont.

 

http://hir6.hu/cikk/118677/thank_you_johnny_thank_you_jimmy

a

Hózzászólás írása