2010.december 9. Csütörtök.

Ma kellett visszamennünk Kristóffal a doktornénihez. Végre túl vagyunk a báranyhimlőn és két hét szobafogságon. Kristóf nagyon jól viselte, nem szenvedett, nem lázasodott be, nem jött ki még több pötty rajta, nem vakarózott. Nem nyafogott, nem volt nyűgös, nem hisztizett amiért otthon kellett kuksolnunk. Na de nem úgy az anyja!!! De végül is eltelt és átvészeltük…-tem.

Kristóf futott a rendelőig és szaladt hazáig is. Szegénynek akkora mozgáshiánya volt, hogy lövésem sincs hogyan bírt egyaltalán megállni, mikor megérkezett. Na jó,…azért nem csak s bezártság miatt, hanem mert az éjjeliszekrényemben talált egy lépésszámlálót, amit még ásványvizes cimkékkel nyertem. Tök jó találmány, lépést számlál, rádió, óra, stopper, kalóriaégető-számláló és még hasonlók, de én évek óta nem jöttem rá, hogyan kell használni.

Kristófom 6 éves, de ő azonnal megfejtette. Mindent megmér és kapásból levassa az eredményt. Igaz, hogy általaban az időt mutatja, de ez egy Mészaros Kristóf kaliberű emberkének nem okoz gondot, ő a szimpla óraállásból, ráadásul még a nyári időszamítás szerinti időből (tél van) is meg tudja állapítani, hogy az adott útszakaszon milyen sebességgel futott, ezalatt hányat lépett, Zsóka kocsija mennyivel megy, meg hányat lendül a karja gyaloglás, futás közben.

Azt hiszem, az ilyen haszontalan elfoglaltságokban való elmélyülést tőlem örökölte. Többször azon kapom rajta magam, hogy egy helyiségben ahol több színű burkolókő van, megszámolom, hány ilyen, hány olyan színű található. Vagy csempe. Hányat kell lépni a kukáig, egy perc alatt hányat pislog valaki(pl.orvosi rendelőben varakozva) megszámolom a lépcsőket, hasonlókat. Teljesen mindegy,értelmetlen. A poén az egészben az, hogy az elején még komolyan is gondolom és hatarozottan érdekel az eredmény. De megjegyezni már nem tudom. Sokszor előfordult, hogy büszkélkedni akartam vele, mekkora feladatot hajtottam végre, micsoda koncentració- és időáldozatot hoztam ennek érdekében, de addigra konkrétan elfelejtettem. Annyira viszont nem érdekel, hogy újra kezdjem.

Mostanában már nem vonz az ilyesmi. Két dolog miatt lehet. Vagy megkomolyodtam, vagy csak ritkábban járok olyan helyen, ahol megszámolni való akad.

Szerintem ha csempegyárban dolgoznék, előbb-utóbb kihalna belőlem ez a fajta érdeklődés.

Kíváncsi vagyok, Kristónál ez mennyire komoly.

A lényeg az, hogy bárányhimlős már nem lesz!!!!

a

Hózzászólás írása