Nemrég költöztünk. Lakótelepi panel, 2.emelet. Nagyon szeretünk itt lenni. Végre megtaláltam az otthonom. Szigetem a háborgó tengeren….Sokszor nekitámaszkodva a konyhapultnak bámulok ki az ablakon. Szemben egy másik tömb, bal oldalt régi garázs sor, jobb oldalon egy ivó, kocsma, vendéglátóegység, nem tudom mi a hivatalos neve, ami talán szintén valamikori garázs lehetett mielőtt azzá lett ami. A méreteiből megítélve így kívülről, merthogy belülről nem láttam és valószínűleg egyenlőre nem is vetemedek rá, hogy a belső teret is szemügyre vegyem. Nemsokkal sötétedés után a kültéri lámpát feloltják, megvilágítva azt a kettő darab lépcsőt az ajtó előtt, egyidejűleg felvillan egy kerek fényreklám pontosan szemben a lakóhelyünkkel. Eléggé eldugott része ez a lakótelepnek, ide konkrét céllal érkeznek az emberek, nem is értem mivégre a reklám, csak azok jönnek akik eleve tudják, hogy itt leledzik a csehó. De az is lehet, hogy szimpla célirányt mutató eszköz az illumináltabb egyedeknek, mint az egyéb mesterséges fényforrás sötétedés után a bogaraknak meg lepkeféléknek. Szóval nap le, kerek fényreklám fel. És kitartóan világít. Innen nem tudom elolvasni mi van ráírva, szar a szemüvegem, konkrétan nem látom. Talán Borsodi..a színvilágból következtetvén, nem tudom, nem vagyok kellőképpen jártas a sörmárkák terén. 10-ig van nyitva, innen már reggelig nincs mozgolódás. Csend és nyugalom, mint egy állókép. Azzal a különbséggel, hogy mióta kilombosodtak a fák és néha megfújja őket a szél, visszazökkenti az embert a valóságba és eszmél rá, hogy még nem állt meg az idő. Télen tuti más, mondjuk ha erősen fúj a szél és belekap a kopasz faágakba. De azt még nem láttam innen. Szóval mozdulatlanság. Nem töri meg semmi. Max az a fekete macsek fehér gallérral a nyaka körül, aki itt lakik valahol a kocsma mellett – surran át a túloldali bokrokhoz, vagy tűnik el a parkoló autók egyike alatt. Szép macska, jóltáplált, az ivóból adnak neki rendesen enni, sőt, szeretnék is, ha hagyná… Egészen közel enged bárkit magához, hosszasan hagyja, hogy kúszva, mászva, lopakodva, természetellenes pózokat felvéve, ciccegve, gügyögve, nyilvános helyen hülyét csináljon magából az ember fia, és akkor az utolsó centikkel a sikeres simi előtt elugrik, vagy csak komótosan arrébb sétál. Esküszöm látom a pofiján a kaján mosolyt és a szemében hogy konkrétan élvezi. Nemrég az egyik szomszédasszonyom hosszasan kampányolt a jószág mellett és szinte felszólított, hogy vigyem haza, mert ennek a macskának otthon kell! Ja. Hát vannak ezzel így rajta kívül mások is. Jól kinéznék, ha mindenkit hazavinnék akinek “otthon kell”. Jól esik, hogy feltételezi, nálam jó dolga lenne, de ha mindenkit befogadnék, előbb utóbb nekem kéne otthont keresni..Amúgy nagyon bírom a macskákat, sokáig volt nekem is szobamacskám, de egyenlőre épp elég bosszúságot okoz az az iszonyat mennyiségű szőke hajszál a lakásban, ami a fejemről távozik. Egyébként a szóban forgó jószág egyértelműen nem bírja a testi kontaktust. Azért valahol az emberben van egy fajta ösztönös cselekvési kényszer, hogy megérintsen, megsimogasson egy bundás, aranyos állatot. Na jó, azért a patkány és a grizzlymedve talán kívétel, de mondjuk ha átlagban kutyáról, vagy macskáról van szó. Én kitartó ember vagyok, de ahogy eddig figyelemmel kísértem a galléros macsek viselkedését, egy emberöltő nem lenne elég, hogy ezt a szórakozását az emberi lényekkel ő bármilyen kényelemért, otthon feeling-ért felcserélné. Én meg így nem tudnék vele élni. Úgyhogy kocsmacska – mert így neveztem el – marad a közösben, nem a mi lakásunk lesz az otthona. Feltételezem, hogy a szomszédasszonynak tett egyértelmű visszautasításom nem népszerűsíti az ittlétemet. Gyanítom, hogy eme földöntúli gonoszságommal lőttek a jószomszédi viszonyunknak. Azóta mintha nem fogadná olyan jószívvel a lelkes köszönésemet. Ezek után az a bevágódó jócselekedetem – miszerint a szóban forgó szomszédasszony ajtaja elé kitett szemetet levittem az enyémmel együtt hogy neki ne kelljen lépcsőznie -, nem hogy nem kompenzálja, hanem gyanítom hogy én lettem az újonnan beköltöző ügyeletes pletykatéma “rossz”lány, b..ös k..va, amit az őslakosok rögvest el is hisznek, hiszen az 40 éve együtt lakó lakótelepi öregasszonyoknak mindig igazuk van. És hát ez tudvalevő, hogy ha egy fiatal, gyermekét egyedül nevelő hölgy nem fogad be egy kifejlett kóbormacskát, aki szemtelen is, aaaaz csakis b…ös k…a lehet. Hát így van ez. Nnnna, jól kezdődik az új életem……

De nem baj, kocsmacskát juszt azért sem hozom fel!!!!

a

Hózzászólás írása