Vannak olyan dolgok, pillanatok, benyomások, amiket az ember egy-egy pillanatra igen intenzíven megél, de meg nem ért, utána azonnal tovább is suhan, elmúlik, megszűnik hirtelen ahogy jött, és minden megy tovább. Nem emlékszik rá , mígnem újra nem jön szemben ez az érzés. Mintha megnyomnának egy láthatatlan gombot, ami zárja az áramkört és zzzzzz…hirtelen a legvékonyabb hajszálereidben is érzed ahogy zizeg benned az élet. Az én ilyen visszatérő gombom Donald Sutherland. Hülyeség, tudom, és nincs is benne semmi különös, nem misztifikálom túl. Nyilvánvalóan zsenge kislány koromban, amikor a legfogékonyabb lehettem az ilyen dolgokra, láthattam tőle egy filmet és szimpatizáltam az általa megformált karakterrel. Ennyi. Már nem emlékszem a filmre, de azóta is, bármilyen szerepben látom is, legyen az a legelvetemültebb, leggonoszabb, egy pillanatra ugyanúgy felkavar. A köznyelvben úgy fejezik ki, „a kedvenc” színészem. Legalábbis ezt mondjuk, így leegyszerűsítve. Mert nem merjük bevallani még magunknak sem, hogy a kedvencnél azért több. Mert nem valóságos, életszerűtlen, logikátlan, magunknak kreált ideológia, egy bálvány ami összeférhetetlen az életszemléletünkkel, a jellemünkkel. Főleg, ha a párunk merőben az ellenkező típust képviseli. Nem akarjuk még véletlenül sem megbántani, egy kellemetlen összehasonlítási helyzetbe hozni, így megtépázva kedvesünk önbizalmát. Így erről mélyen hallgatunk. De akkor is, ha nagy a hasonlôság. Maradunk a kedvencnél. Abból nem lehet baj, semleges, belefér, azt senki nem veheti zokon. Nos. Számomra a férfiasság nem az izmok terjedelmében és a sármos mosolyban, a gondosan „belőtt” séróban nyilvánul meg. Persze nőként nekem is jó ránézni egy kisportolt férfitestre, egy arányos, jóképű, ápolt arcra, én mégis a szóban forgó színészünkben látom a férfiasság minden apró részletét. Pedig nem éppen izmos, és a klasszikus értelmében jóképű, mégis a puszta megjelenése képvisel egy fajta méltóságot, intelligenciát, ugyanakkor szerénységet, féltő gyengédséget, biztonságot. Nem egy Arnold Scwarzenegger aki megváltja a világot, a szerepei sem erről szólnak, én mégis minden fenntartás nélkül rábíznám az életem. Belőlem ezt váltja ki. Kicsit ömlengésnek tűnik, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy fárasztó átlagos, monoton nap közben életuntan vánszorogva teregetni indulok csípőmhöz szorítva egy lavórnyi nedves ruhával, mikor is meglátván Őt, sikítva elhajítom a lavórt, amitől a frissen mosott ruhák szana- meg szét repülnek a szobában és különböző helyekre landolnak. Ágyra, földre, asztalra, állólámpára, majd önkívületi állapotban tenyeremet rászorítva a tv-re, széttárt ujjakkal rátapadok a képernyőre és csókolgatom a monitort, csücsörítő ajkaimmal követve sztárom mozgását. Nem mondom, hogy egy másodperc töredékére nem fordul meg a fejemben, de van önuralmam, így ezt letudom egy apró, szinte hallhatatlan sóhajjal, és viszem tovább csípőmön a lavórnyi ruhát kiteregetni.

Lányok, asszonyok, ne is tagadjátok, nektek is van egy ilyen ”kedvencetek”, egy soha be nem teljesülő titkos szerelmetek, akihez pont ezért vonzódtok talán életetek végéig.
Lehet hülye libának, ostobának, beteg elmének titulálni, akár megkövezni érte, az én életemben eljött az az időszak, amikor minden ellenérzés nélkül, gátlásaimat levetkőzve, előítéleteket letojva, szabad lélekkel belekiálthatom végre a világba, hogy egy-egy röpke pillanatra szerelmes vagyok Donald Sutherland-ba.

Ettől még épelméjű vagyok. Azt hiszem, legalábbis eggyel jobb a helyzet, mintha egy amorf rajzfilm, vagy gyurmafiguráert volnék oda.

Huh. De sokáig vártam erre. ???

still-of-donald-sutherland-in-den-sjätte-dödssynden-(1987)

c44e6f493e1ec24bc85005bf6665e2f1

1906434,QmgZsGd_TMi9+HnMMgFjhEytg+krNXRYVHo3PSuAkNNj2niJHKNY15r9nzFGkSF0SuVXPP+MaUvsyn168kPMOw==

a

Hózzászólás írása