Spinning

2007. tél.

3 évvel ezelőtt Békéscsabára is betört a Spinnig-láz. Akkoriban a rendes konfekcióméret nem, viszont a mozgás annál inkább rám fért, ezért barátnőim unszolására kipróbáltam. Hát, mit mondjak, nagy élmény….

íme:

Szeptember óta tornászni is járok. Heti 2x. Senior torna a becsületes és tapintatos neve. Kifejezetten olyan hölgyeknek ajánlott, akik már nem 16 éves nádszál karcsú lányok  és nem nyomnak fél perc alatt 100 fekvőtámaszt, vagyis az erőnlétük “sem a régi”.  Régen ugyan táncoltam (jazz balett),  de igazán sosem voltam úgymond aktív a sportok terén. A táncban örömömet leltem, de egyébként útálok izzadni és őszintén szólva lusta dög vagyok. Most, hogy nagyobb darab vagyok, nagyon érzem a hiányát a mozgásnak, mert sokszor anyuhoz a másodikra sem jutok fel fuldoklás nélkül. Ezért egyszer elmentem spinningelni a Csaba Centerbe.   Nagyon jó volt….!!!! meg is beszéltem magammal, , hogy .. …

soha többé nem megyek !!.

Bizonyos típusú nőkre nézve életveszélyes tevékenység. Az első dolog az volt, hogy köztudottan igen mélynövésű vagyok és bár fullra leengedték a bringa kormányát és az ülését mégsem volt elég alacsony. Ettől aztán kb. 2 hétig úgy éreztem, mintha minden nap világra hoztam volna egy gyermeket.(2004-ben valóban világra hoztam egy gyönyörű kisfiút, úgyhogy tudom milyen)..

A lábam még sportcipőben is keskenyebb az átlagnál, de legfőbb képpen a bicikli kengyelénél, úgyhogy az  menet közben állandóan kicsúszott belőle. Ettől aztán nagyjából 2 perc után görcsöt kapott a talpam, mert összeszorítottam a lábujjaimat, hogy valamelyest kitöltse a kengyelt.

5 perc után konkrétan meg akartam halni. De komolyan. A vérnyomásom nagyjából 300 lehetett és legszívesebben szétterültem volna a földön könyörögve, hogy hagyjatok meghalni. Abba is hagytam, gondoltam ..

„ – Ennél magasztosabb dolgokért sem adnám az életem”.! Persze az edző folyton rámszólt, hogy…”- Gyerünk, na mi van, nyomjuk azt a pedált!…” , egy idő után pedig már egyes szám második személyben konkrétan hozzám beszélt (valójában ordított a zene miatt) amitől persze minden egyes alkalommal, mindenki jól megnézte, hogy kihez beszél. Még így ki is hajoltak páran, akik nem láttak mert  takarásban voltam, és tekintetükkel tüzet lövelltek felém.  Néha próbáltam bekapcsolódni ..(már csak azért is!!)  de a hátralévő időt lassan öregesen lebicikliztem. Amikor le lehetett szállni (az én esetemben ez szó szerint értendő) és azt hittem vége a szenvedésnek, akkor még bónuszként fel kellett rakni a kormányra -előbb az egyik, majd a másik lábunkat  – nyújtani. Mivel az én kormányom szinte egy síkban volt az arcommal ez nem volt kis feladat, főleg, hogy amúgy is az utolsókat rúgtam. Itt azért jól jött a táncos múltam és szerencsémre az ízületeim még viszonylag rugalmasak. Nem könnyen, de ment. Persze EZT senki sem látta!!

Az öltözőbe menet az egyik lány enyhén affektálva megjegyezte, hogy „- Ez most nagyon light-os volt, biztos az újak miatt”-.

Az első 5 percben született döntésem ekkor véglegessé vált:

Többé nem megyek spinningelni.

2007.tél

a

Hózzászólás írása